Szellemhalászat pusztítja a tengereket

ghost-fishing-trapped-turtleEgyre komolyabb károkat okoz az élővilágnak a szellemhalászat, vagyis a gazdátlanul hagyott halászati hulladék, ami “önállósítja magát”.

A probléma mértékének növekedése az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetét (FAO) nemzetközi irányelvek kialakítására sarkallta a halászati felszerelés jobb nyomon követhetősége és a tengeri hulladék csökkentése érdekében. A modern technológiát segítségül hívva találhatunk megoldást, vagy legalább enyhíthetjük az úgynevezett szellemhalászat következményeit.

Miről is van szó?

Az elveszett, gazdátlan hálók a halászati hulladék egy igen komoly részét (egytizedét) teszik ki, és az ipari halászat drasztikus növekedése tovább súlyosbítja ezek környezetkárosító hatását. Napjainkra több százezer tonna ilyen, gyakran lassan lebomló műanyag felszerelés található az óceánokban. Halak és egyéb tengeri élőlények könnyen beakadnak ezekbe, ezen jelenség a szellemhalászat.

Azonban nem csak az élővilágra, hanem ránk is veszélyt jelentenek, mert akadályozzák a biztonságos tengeri közlekedést, illetve az illegális halászattal szemben is egy eszköz lehetne a helyi hatóságok számára, ha hiteles és pontos képük lenne az illetékességi területükön kihelyezett hálókról.

Négy év múlva több szemét lesz a tengerben, mint hal
Ha így folytatjuk, négy év múlva több szemét lesz a tengerben, mint hal – derült ki a davosi Világgazdasági Fórum jelentéséből. A világszerte megtermelt plasztiknak csak 14 %-a kerül újrahasznosításra.
Új technológiák a nyomon követésre

Az eredetileg tengeri emlősök és teknősök jelölésére használt kódolt jelölők (CWT), nanoméretű lézermart csövek, hálókba is telepíthetők, hogy helyzetüket az erre kifejlesztett szenzorokkal lehessen meghatározni.

A napelemes szatellit bóják nem jelentenek újdonságot, az erszényes kerítőhálós halászatban elterjedt a használatuk. Emellett más, például GPS érzékelők is bevethetők a rádióbójákkal kombinálva.

Kihasználva a víz hangtovábbító képességét az akusztikus berendezések (ún. pingerek) által kibocsátott hangot tengeralatti hanglokátorok fogják fel.

Egy régóta alkalmazott módszer éjszaka a fényjelek segítségül hívása, amit napjainkban energiahatékony LED-ekkel és napelemekkel tehetünk még fenntarthatóbbá.

Nemzetközi irányelvek támogatják a célt

A korábbi szórványos kísérletek nemzetközi szabályozás kialakítására eredménytelenül végződtek, így lényegében az illetékes ország joga az egyetlen jogforrás. Felismerve a problémát, a FAO konzultációt kezdeményezett halászati hálókra vonatkozó nemzetközi technikai irányelvek lefektetésére. Áprilisban a szervezet római központjában szakértőkkel megvitatták az első tervezetet, ennek eredményét júliusban mutatják be a FAO halászati bizottságában.

„Egy egyszerű és költséghatékony rendszerre van szükség, amivel meghatározhatjuk a háló helyzetét és tulajdonosát,” mondta Petri Suuronen a FAO ipari halászati szakértője. „A nemzetközi sztenderdek révén láthatóvá válik a halászati felszerelés elvesztésének oka, így a jövőben célzottan törekszünk majd annak megakadályozására.”

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

w

Connecting to %s